Mare Temporis Alapítvány

Késő reneszánsz viseletek
1550-1600

A XVI. század közepétől, 1550-től kezdve mintegy hetven éven át a spanyol divat lett az irányadó Európában. Az Amerikából özönlő arany káprázatos luxust hozott az arannyal túldíszített divat megmerevedett. II. Fülöp spanyol király udvarában aszkézisbe fordult az életöröm, a szigorú etikett, az udvari rendszabályok mellett valóságos vallási téboly uralkodott. A fanatikus katolicizmus és az inkvizíció minden területen érvényesítette a befolyását. Magát a divatot is rendeletekkel szabályozták: sötét színeket diktáltak, és előírták a zárt ruhanyakat és a nők lábát teljesen elrejtő szoknyát. A szoknyák merevségét sem húzás, sem ránc nem lazíthatta, kúp alakú formáját drót- vagy halcsont abroncsok feszítették ki. Ebben az időben jelenik meg először a krinolin. A derék is megmerevedett, nem követhette a női test természetes vonalait. Ezzel az új sziluettel a méltóságteljességet és a fenségességet akarták hangsúlyozni.

El Grieco - Orgaz grófjának temetése (részlet, 1586-88)

Juan Pantoja de la Cruz - Hölgy portréja

Mind a nők, mind a férfiak viseletének legjellegzetesebb darabja az úgynevezett spanyol gallér volt. A magasan záródó nyak szélét keretező ingfodor fokozatosan terebélyesedett, míg drótvázzal merevített malomkerék-gallérrá nem nőtt.

A merev, kitömött formák a spanyol férfidivatban is megjelentek. A zekék sonkaujjait, de különösen a mell részt úgy kivattázták, hogy a gyomor fölött valóságos púpot képzett - ezt nevezték libahasnak. Alatta rövid gömbnadrágot viseltek, amit szintén kitömtek lószőrrel vagy kóccal. A spanyol grand sohasem járhatott toledói acélspádé (rövid, egyenes kard) nélkül, s öltözékéhez elmaradhatatlanul hozzá tartozott a rövid, fél combig érő körgallér is, amit nyitottan, vállra vetve viselt.

Hans Eworth - Margaret Audley (1562)

Juan de Pantoja de la Cruz - Isabel de Valois

A spanyol divat európai terjedése során némi átalakuláson ment át. A francia divat szinte karikatúrája lett a spanyol öltözéknek, mert elsősorban formai túlzásait növelte tovább. Mind a nők, mind a férfiak ruháin mérhetetlen mennyiségű tömést alkalmaztak, főleg az ujjakon, de még inkább a derékon. A kidomborodó libahas szinte elképesztő méreteket öltött.

A spanyol divattól eltérően a női ruhák mély kivágását csak áttetsző anyaggal fedték be. A szoknyák itt még szélesebbek lettek, és gazdagon redőzöttek. A sziluett harang vagy hordó alakját a csípőre erősített körpárnák biztosították. A kipárnázott ruhaujjakat rávarrott gyöngyökkel és ékkövekkel gazdagították.

Francia környezetben az átvett kerek spanyol malomkerékgallér is lényegesen megváltozott, mert kényelmetlenségét a francia nők nemigen tűrték. Drótvázra kifeszített, legyező formájú magas gallér lett belőle, csipkeszéllel díszítve. Ez sokszor fél fej magasságig is felért, és Stuart-gallérnak nevezték, noha a névadó, Stuart Mária sohasem viselte.

Paolo Caliari - Hölgy kócsaggal (1550 körül)

A polgári női viselet lényegesen egyszerűbb volt; fehér gallért és kézelőt ők is viseltek, de csipke nélkül, és öltözékükhöz a kötény is hozzátartozott. Övükre fűzve táska, kis varrókészlet, kulcsok lógtak, továbbá tokban az étkezéshez szükséges evőeszközök és legyező. Az utóbbi ekkor még nem volt összecsukható, hanem merev tollakból állott, kis tükörrel.
Németország is behódolt a spanyol divatnak, a katolikusok gömbnadrágot, a protestánsok viszont hordószerű térdnadrágot viseltek.